Egy pillanatra ramtsszer megdbbens csapott le rm.
Tom llt az ablakom alatt.
- Tom! Mi a csudt keresel itt?!
Furcsn, kicsit szomoran nevetni kezdett, majd a csapzott hajt htrasimtotta az arcbl.
- Azt remlted, hogy soha tbb nem fogsz ltni, ugye?
Dbbenten nztem r.
- n nem mondtam ilyet.
- Csak gondoltad. Mennyivel jobb! - vgott vissza.
- Neked mi a bajod?! - mrgesen vettem szre, mennyire lesnek tnt a hangom ebben a felkiltsban.
Mg jobban nevetett.
- Azt hiszem, a vlaszod igen.
- n nem bujkltam elled. - frmedtem r egy kiss morcosan.
A kacagsa hihetetlenl gnyosan csengett.
- , dehogy, persze! Ezrt nem vlaszoltl a hvsaimra.
- Milyen hvsaidra? Klnben sincs zenetrgztom. Egybknt honnan tudod a telefonszmomat? - rdeklodtem.
A krdsemre nem felelt, viszont tovbb tmadott. Klns mdon egy cseppet sem zavarta, hogy knyelmetlen pzban, kitekert nyakkal felfel kell bmulnia, mikzben az arcba hullott az es.
- Egsz nap nem lttalak!
Mly levegt vettem, mert reztem, hogy kezd elfogyni a trelmem.
- Munkban voltam. s egybknt n sem lttalak tged.
- Na igen, tudod, nha n is szoktam dolgozni. - fjt - Nem srn, de idnknt megtrtnik a lehetetlen.
Most mr kifejezetten ostoba helyzetnek tekintettem, hogy az ablakon keresztl veszeksznk egymssal.
- Gyere be a konyhba, krlek. Semmi kedvem mindenki fle hallatra jjel idekinn kiablni.
- Engem nem rdekel. - vllat vont.
- Engem viszont igen. Odabenn tallkozunk. - magamra kaptam a hlkntsmet s lesiettem a konyhba.
Szerencsre minden morgsa ellenre Tom mr ott vrt, az asztalnl lt, mindent sszecspgtetve, fl knykkel az asztallapon tmaszkodva.
- Te mg azeltt feladtl, hogy brmi is elkezddtt volna kettnk kztt. - kzlte halkan, anlkl, hogy rmnzett volna.
Kicsit knyelmetlenl rintett, amit mondott.
- Ria nagyon szeret tged, ha kpes volt utnad jnni ide…
Tudatban voltam annak, hogy hlyesgeket beszlek. Lehet, hogy a lny valban mg mindig szereti t, de ha visszagondoltam Tom szenvedlyes szavaira, ahogyan rlam s az irntam rzett szerelmrl beszlt, akkor pontosan tudtam, hogy semmi eslye sincs mr a finl.