kicsit már ráuntam az előző designra és a sötét, kissé lehangoló színeire és most - noha még december sincs (hiszen csak holnap lesz december elseje, az AIDS-elleni harc világnapja), mégis lecseréltem egy újra, egy karácsonyi hangulatú, ezüst-arany szépségre, amit az interneten találtam és nekem nagyon megtetszett. olyan varázslatos, meseszerű hangulatot kelt bennem.
remélem, nektek is tetszik majd.

nem vagyok túl aktív itt mostanában. nincs sok új mondanivalóm. ha látom Őt, akkor nagyon boldog vagyok, ezt mindenki tudja, ha nem látom Őt, akkor pedig nagyon hiányzik és alig várom, hogy újra láthassam Őt. minden egyes nap a szokásos teendőimet végzem, játszom Manócskával és csodálom az édes kis pofikáját, ahogyan sohasem unja meg, hogy körbefutkossa a szobát, szaglásszon, a lábamhoz dörgölje a pici orrocskáját, felkapaszkodjon a ketrec rácsára és onnan nézzen rám a hatalmas csokoládégolyó szemecskéivel. a szokásos sorozataimat nézem, és szeretném minden nap mindenki figyelmét felhívni arra, hogy figyeljen azokra az állatokra, akiknek nincs rendes gazdájuk, hogy időnként adakozzon jótékony célra egy menhelynek vagy egy állatka gyógyítására.
és egyébként sem érdekel senkit, írok-e bejegyzést vagy sem.
no, kellemes hétvégét mindenkinek.

mindjárt itt a december!
tegnap szerencsére találkoztam Vele, de sajnos mindkettőnknek annyi dolga volt, hogy nem maradt idő csevegésre vagy szemmeregetésre. ennek ellenére is nagyon nagyon örülök, hogy így történt, mert nem akarok még egy olyan napot, amikor láthatnám Őt, Ő pedig valamilyen okból nem tud ott lenni.
most megnézem a Megkövült szívek ismétlését, utána megyek a városba, mert vásárolnom kell néhány apróságot. kenyeret, Weetabix-et (ha találok egyáltalán), valami apró ajándékot Dórinak, akivel holnap találkozom utoljára, és valami nagyobb ajándékot apámnak a névnapjára - persze úgyis csak annak tudna örülni igazán, ha kapna valami több tízezres ajándékot vagy egy új autót, amire nekem nincs pénzem.
Manócska éppen meditál a ketrec alján üldögélve *-* tegnap, amikor délelőtt kiengedtem, hadd mozogjon, ide-oda mászkált körülöttem és kétszer a levegőbe ugrott! *-* leírhatatlanul édes volt! olyan régen nem láttam ugrándozni, sőt, nem is futkározik annyit, mint régen. mintha mindig csak a nassolnivalót várná, de nem kaphat belőle annyit, mint amennyit szeretne és amennyit én szeretnék adni neki, mert az egészsége az első. azokat sem tömhetjük finom csokoládéval, akiket szeretünk.
további szép napot mindenkinek! :)

még mindig remeg a kezem...
egy TV-dobozt akartam beilleszteni a Shawn-os honlapomra, hogy mutassa Shawn filmjeit (hol, mikor lesz éppen - egyelőre a Született Feleségek), de nem tetszett és ki akartam törölni a kódot. ki is töröltem és még nem okéztam le, csak meg akartam nézni, hogyan fest, amikor mindent eltűnt... vagyis a bal oldali modulok és nézhettem a hátteret, tartalom nélkül. nem tudom elmondani, mennyire megijedtem...
szerencsére - hála Istennek - még a kód beillesztése előtt készítettem egy biztonsági mentést, így visszanyertem a honlapomat 5 kredit ellenében, de még mindig reszketek. na, éppen ezért utálok kódokat betenni, mert félek, hogy valamit elszúrok. íme, a bizonyíték.
kellemes hétfő estét nektek!

ismét rengeteget dolgoztam a Shawn-os honlapomon (egyértelmű, hogy nem akarom hónapokig halasztgatni a feltöltéseket), és az előbb fejeztem be a hajam festését - egy új színt próbáltam ki. mahagónibarna a neve, de én inkább mély tűzvörösnek nevezném. ha ez lenő, akkor visszatérek a sötét violetthez, az az eddigi legnagyobb kedvencem, gyönyörű a színe és ha ráesik a fény, akkor még szebb. a szőke nem nekem való sajnos, most, hogy sötét lett a hajam, kapom a javító szándékú jótanácsokat, hogy mennyire nem állt jól nekem a szőke, és hasonlók. hamarabb is szólhattak volna azért...
most épp az Annát nézem a Viasat3-n. nem a kedvencem, de most hangulatom van megnézni és úgyis végig kellene hallgatnom, mert anyám is itt nézi a másik ágyon.
további kellemes vasárnapot mindenkinek!

u.i. még másfél nap és újra láthatom Őt!