miért is szeretem a 30 Seconds to Mars-ot?
egyszerű a válasz.
pontosan olyan zenét játszanak, amilyenre a legnagyobb szükségem van.
dallamos rockzene, amely egyszerre képes feldobni a hangulatomat, ugrándozásra és visításra ösztönözni, elgondolkoztatni, elrepíteni egy másik világba, ahol elbújhatok, reményt adni, hogy a világ jobb is lehet, és hogy van esélyem arra, hogy találok egy másik emberi lényt, aki hozzám hasonló gondolatokkal és gondokkal küzd, aki képes a szeretetre és a törődésre, megríkat, megmosolyogtat, boldoggá tesz. akár órákig is képes vagyok ugyanazt az egy dalukat hallgatni és mégsem unom meg. szeretem a Kings and Queens szenvedélyét, az Alibi szomorúságát és reménykedését, a Closer to the Edge vadságát...
és szeretem, hogy a zenekar tagjai minden siker és hírnév ellenére két lábbal állnak a földön, mindig ott vannak, ahol segíteni kell, és nekik a zene és a rajongóik a legfontosabbak - nem pedig a pénzcsinálás, a bulizás és a csillogás.