az egyik legsz�vszor�t�bb dolog, amit el tudok k�pzelni, a fot�n l�that�: egy diderg� hajl�ktalan ember a h�ban, amint al�zatosan egy kis p�nzt k�r, amib�l �lelmet vehet mag�nak.
ugyanolyan ember, mint te vagy �n, ugyan�gy meg�rdemeln� a meleg otthont, a naponta �tsz�ri �tkez�st, a tiszta ruh�kat, a tiszt�lkod�si lehet�s�get, a bar�tokat �s a szeret� csal�dot, a nyugalmat, a sz�rakoz�st. ugyan�gy meg�rdemeln�, hogy �szrevegy�k az utc�n, ne l�pj�nk �t rajta, �s ne len�z�ssel vagy undorral tekints�nk r�, hanem megbecs�l�ssel.
de sajnos a vil�g nem ilyen. rengeteg ember ker�l az utc�ra, �nhib�j�b�l vagy �ppen �nhib�j�n k�v�l, �s senkit�l nem kapnak seg�ts�get. az es�ly�k a norm�lis, emberhez m�lt� �letre, hogy visszat�rhessenek a t�rsadalomba, amely leveg�nek n�zi �ket, szinte a null�val egyenl�.
eml�kszem, egyszer olvastam egy cikket k�t hajl�ktalan f�rfir�l, akik az utc�n �ltek �s interj�t adtak egy magazinnak. mindkett�nek t�bb szakm�ja is volt, m�gsem tal�ltak maguknak munk�t, �gy kidobt�k �ket az otthonukb�l �s a feles�g�k is elhagyta �ket. a hajl�ktalan-sz�ll�n nem maradtak sok�ig, mert az ott lak�k meglopt�k egym�st. ink�bb �gy d�nt�ttek, hogy a szabad �g alatt �lnek tov�bb, egy boz�tosban rendezve be az "otthonukat" a m�sok �ltal kidobott holmikb�l. s�rtam, amikor a t�rt�net�ket olvastam.
elismerem, �n sem sz�vesen adok p�nzt minden k�reget�nek, k�l�n�sen nem azoknak, akikb�l d�l az alkoholszag vagy �ppen ord�tva, k�tekedve k�vetelik a p�nzt "keny�rre". �n is fintorgom, amikor az alulj�r�ban vizel�ket �s r�szegen t�ntorg�kat l�tom. de minden nap azt k�v�nom: b�rcsak tehetn�k valamit a hajl�ktalanok�rt.
sajnos egyel�re csak annyit tudok tenni, hogy n�h�ny sz�z forintot teszek a m�anyag poharukba �s k�zben a szem�kbe n�zek, ezzel mutatva, hogy m�g mindig embernek tekintem �ket.