azt hittem, az új év jobb lesz... de nem. nyolc nap telt el 2012-ből és egyik napom rosszabb, mint a másik.
ma egész nap borzalmasan éreztem magamat, már sírni sem volt erőm, szinte éreztem magamon a súlyát a depressziós gondolataimnak. legszívesebben csak aludtam volna reggeltől estig, hogy álmokba menekülhessek. próbáltam a TV-t nézni, ami remekül tompítja az agyat, de egy percre sem leltem nyugtot.
az életem kilátástalannak látszik. tudom, vannak, akiknek nincs ennivalójuk vagy fedél a fejük felett, akiket rendszeresen vernek vagy molesztálnak, akik súlyos betegek vagy haldokolnak... de a lelki terror sem kellemesebb.
amikor gyerek voltam, azt hittem, ennyi idős koromban már férjnél leszek, egy-két gyermekkel, saját otthonnal és biztos megélhetéssel.
egyik álmom sem sikerült.
rettegek a jövőtől, annyira egyedül érzem magamat, nincs senkim, akivel ide-oda mehetnék, aki megértene, és akik bezzeg folyton körülöttem vannak, azokat látni sem akarom soha többé - legalábbis apámat. aki ősztől még inkább pokollá fogja tenni a napjaimat, ha addig nem sikerült eltűnnöm a lakásából.
no, de elég a siránkozásból.
remélem, hamarosan találok valamilyen megoldást és valamilyen úton-módon megoldódik a sorsom. talán egyszer én is lehetek boldog.