nálunk a szeptember a családi ünnepek egyik nagy évadja - apám és öcsém születésnapja, nagyanyám névnapja, a szüleim házassági évfordulója. (kicsit hasonló a május, amikor anya és én ünnepeljük a születésnapunkat.)
őszintén szólva már nagyon várom, hogy jöjjön az október, várom a csendet és a nyugalmat, amiben ezekben a hetekben nincs részem. egy boldog családban mindig remek móka az ünneplés, sok örömmel jár - egy nem boldog családban csak kínszenvedés. gondolom, ebből értitek a lényeget. :)

tegnap olyan fáradt voltam munka után, hogy már blogolni sem volt erőm, még a Döglött aktákon (az egyik kedvenc sorozatomon, ami mindig olyan izgalmas) is bealudtam! ami nagy szó, mert én nem szoktam elaludni a tévé mellett. sajnálom, hogy nem láttam a film második részét, pedig kíváncsi lettem volna, ki ölte meg a címlaplányt.

Manócska remekül érzi magát, mint mindig, nagyon vedlik a kis hercegnő, hihetetlen mennyiségű szőrt hagy maga után, bármerre jár, arról nem is beszélve, ha megsimogatom. mostanában elment a kedve a farágcsálástól, az alomládáját viszont még mindig előszeretettel rángatja és cibálja arrébb. huncut pici lány  nemsokára már tényleg készítek róla néhány újabb fotót.