elmondhatatlanul, piszkosul boldog vagyok....
kezd�d�tt azzal, hogy k�t �r�n �t egy teremben dolgoztunk, volt n�h�ny mosoly, cinkos �sszen�z�s, apr� po�nos megjegyz�sek. m�r ett�l is nagyon boldognak �reztem volna magamat, de ez m�g csak �zel�t� volt a folytat�shoz...
a folyos�n besz�lgetett egy k�z�s ismer�s�nkkel �s valahogy csatlakoztam hozz�juk �s h�romnegyed �r�t egy�tt t�lt�tt�nk, megint mosolyok, cinkos �sszepillant�sok �s mulats�gos megjegyz�sek k�zepette. nem is tudom, h�nyszor siker�lt mosolyra fakasztanom. legsz�vesebben kib�jtam volna a b�r�mb�l �s nem is hittem el, hogy ennyire szerencs�s vagyok, hogy Vele lehetek...
amikor pedig mindannyian hazafel� vett�k az utunkat, l�ttam, hogy j� p�r m�terrel el�ttem gyalogoltak (a busz nemr�g mehetett el) �s �n sem akartam egyed�l fagyoskodni, �s Benne is sz�vesen gy�ny�rk�dtem volna tov�bb, m�gha csak h�tulr�l is, �gy m�g�tt�k s�t�ltam. csakhogy valamelyik�k �szrevett, �s megv�rtak! gondolom, a l�ny �tlete volt. egy�tt s�t�ltunk a k�vetkez� meg�ll�ba, ahogy � megjegyezte, hogy "innen l�tjuk, ha j�n a villamosod �s a mi buszunk." a MI buszUNK... m�rmint az �v� �s az eny�m, mivel el�g k�zel lakunk egym�shoz, � egy meg�ll�val alattam lakik.
nemsok�ra j�tt a buszunk �s elb�cs�ztunk a l�nyt�l, majd felsz�lltunk. mondtam, hogy �lj�nk le, mire meg�llt �s mutatta a kez�vel, hogy el�bb �n foglaljak helyet - na, ilyet sem l�t az ember manaps�g egy pasit�l - �s addig besz�lgett�nk, am�g le nem sz�llt - egy udvarias b�cs� ut�n.
nem b�rok betelni Vele... az �des mosolya, az udvariass�ga, az, ahogyan r�mn�z, ahogyan besz�l, hogy nem k�romkodik, nem haszn�l olyan men�nek sz�m�t� pongyola szavakat, amikt�l rosszul vagyok... nagyon, nagyon tetszik nekem...
az �n form�m, hogy es�lyem sincs n�la.