37. rsz

Abban a pillanatban Tom a mellkashoz hzott, hevesen maghoz lelt s forrn, szenvedlyesen megcskolt, olyan izgalommal tapasztotta az ajkait a szjamra, hogy levegt sem kaptam s reztem, ahogyan az egsz testem libabrs lett. Az egyik keze lgyan a hajamba trt, a msikkal a derekamat tmasztotta.
nkntelenl viszonoztam a cskjt, szuszogva lveztem, amint a puha szja jra s jra megzlelte az enymet. Lassan vgigcirgattam a tarkjt a mutatujjammal, mikzben szorosan hozzsimultam. Nem tehettem rla, teljesen magval ragadott a szenvedlye - fogalmam sincs, vgl hogyan tudtam mgis elvonni tle az ajkaimat, mgis megtrtnt.
- Tom…
Zihlva mosolygott rm. Soha nem lttam mg ennyire boldognak, ilyen csillog szemekkel s ragyog mosollyal.
- Mondd, Jane…
Gylltem, hogy ezt kell tennem vele, m nem akadt ms vlasztsom.
- Szeretlek tged, de nem gy, ahogyan te engem…
Teljesen elspadt.
- De… visszacskoltl…
Elpirultam.
- Bocsss meg nekem… nem akartalak flrevezetni. Fantasztikus fiatalember vagy s mg nekem is nehz kivonni magamat a varzsod all. Igen, visszacskoltalak, s igazbl nem is bnom, mert csodlatos volt ez a csk… szeretlek s szeretek veled lenni, de n mg nem llok kszen egy j kapcsolatra. Nem a te hibd, nem a korod az oka, hanem n magam.
- n vrok rd… - nzett rm mg mindig remnykedve.
A szvem most igazn sajgott. Valban ennyire szerelmes belm, hogy kpes lenne vrni rm?
- Ezt nem vrhatom el tled, drga Tom. Mg olyan fiatal vagy, eltted az let, nem kthetlek magamhoz s nem vrakoztathatlak. Szmtalan csinos s kedves lny szaladgl a vilgban s ebben a hatalmas vrosban, engedd, hogy meghdtsanak s boldogg tegyenek tged. k illenek hozzd, nem n.
- De Jane… - suttogta.
Megsimogattam az arct, ertlen mosolyra hztam az ajkaimat, hogy megprbljam enyhteni a csaldst.
- Jobbat rdemelsz egy reglnynl.
- Te nem vagy reglny. A leggynyrbb s legcsodlatosabb n vagy, akit valaha lttam. - helytelenten felvonta a szemldkt, majd komolyan mg annyit tett hozz, amivel teljesen megolvasztotta a belsmet: - n csak tged akarlak, engem nem rdekel senki ms.
Ismt kzelebb hzott maghoz, de muszj volt meglltanom, brmennyire is fjt megbntanom t az elutastsommal. Finoman a mellkasra tettem a tenyeremet s igyekeztem a lehet leggyngdebben pillantani r.
- Krlek, Tom… gy is olyan nehezemre esik elutastani, elszomortani tged… te nem ezt rdemled.
|
ltod, hogy nem volt alaptalan a fenyegetsem?
lnok perszna