Udvarias mosollyal feln�ztem a f�rfi arc�ba, k�v�ncsian, vajon mit akar – abban a pillanatban el�llt a l�legzetem: nem a pinc�r �llt felettem, hanem Tom.

�nk�ntelen�l az ajkamba haraptam �s �hesen ittam magamba a k�p�t, ahogyan mosolyogva fel�mhajolt. Az illata azonnal felid�zte az egy�tt t�lt�tt est�nket, amikor el�sz�r �s utolj�ra szeretkezt�nk – akkor ugyanezt a parf�m�t �reztem a nyaka hajlat�ban.

- Eln�z�st k�rek a zavar�s�rt. – most Emm�t aj�nd�kozta meg egy mosoly�val, aki meglepetten figyelte.

- Miben seg�thet�nk? – k�rdezte a l�nyom, miel�tt megsz�lalhattam volna. Nekem teljesen kisz�radt a sz�jam �s nagyot nyeltem, mik�zben a sz�vem a torkomban verdesett olyan vadul, hogy att�l tartottam, mindenki l�tja.

- Mrs. Walkerrel szeretn�k besz�lni, ha megengedik nekem. – ism�t engem n�zett a gy�ny�r� csokol�d�barna szemeivel. Elk�pesztett, amikor r�j�ttem, mennyire hi�nyzott m�g a tekintete is…

- Term�szetesen… - ny�gtem kisebb zavarban, noha kem�nyen dolgoztam azon, hogy legal�bb a f�rk�sz� tekintet� gyermekem ne l�sson ebb�l semmit - El�tte hadd mutassam be… Emma, a kisl�nyom, az �r pedig Tom Kaulitz.

Emma felemelkedett a sz�k�r�l, elfogadta Tom kiny�jtott kez�t, finom mosollyal megszor�totta, majd udvariasan elmondt�k egym�snak, hogy igaz�n �r�lnek a megismerked�snek. Ezut�n fel�lltam �s hagytam, hogy Tom a h�ts� ajt�n az apr� kertbe vezessen, amely az �tterem bels� udvar�n �llt �s m�g egy b�jos sz�k�k�t is csobogott a k�zep�n.

- Tudtam, hogy a l�nyod. – s�gta Tom, mik�zben szorosan m�g�ttem haladt - A te sz�ps�gedet �r�k�lte, Jane, de – �s most bocs�ss meg, k�rlek, a megjegyz�s�rt – de � a nyomodba sem �r.

- Ugyan… - elpirultam, majd kil�ptem a kertbe.

- Semmi ugyan. Ez az igazs�g. �ppen az�rt neveztelek Mrs. Walkernek, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy csak �gy letegezlek a l�nyod el�tt.

Most el�ttem �llt �s �des mosollyal n�zett r�m.

- K�sz�n�m a figyelmess�gedet, Tom. M�g mindig ugyanaz az a t�k�letes �riember vagy, akinek megismertelek. – alig tudtam besz�lni, annyira elszorult a torkom �s �gy kellett uralkodnom magamon, nehogy a karjaiba vessem magamat �s olyan hevesen megcs�koljam, ahogyan csak b�rtam volna.

- Te pedig m�g mindig a leggy�ny�r�bb n�. – ahogyan elismer�en v�gign�zett rajtam �s az als� ajk�ba harapott, eg�szen megborzongtatott. (Mennyire �r�ltem, hogy reggel az egyik kedvenc, baracksz�n� nadr�gkoszt�m�met v�lasztottam, amelyben mindig csinosnak �reztem magamat!)

- K�sz�n�m… te is nagyon fess vagy. Nagyon j�l �ll neked ez az �j hajviselet. – mondtam sut�n.

Elmosolyodott, majd hirtelen az arc�n v�gigfutott egy �rny�k.

- Bocs�ss meg, hogy egy sz� n�lk�l elt�ntem… - suttogta szomor�an – Az a tettem cseppet sem volt becs�letes.

Megr�ztam a fejemet.

- Nem kell bocs�natot k�rned, �n meg�rtem, hogy el kellett menned. Azt tetted, amit helyesnek v�lt�l. Ami mindkett�nk sz�m�ra a legjobb volt.

Fels�hajtott – a m�lyen szemembe f�r�d� pillant�s�t�l m�g ink�bb libab�r�s lettem �s felkavarta az �rz�seimet.

- Nem, Jane. A helyes az lett volna, ha maradok �s harcolok a szerelmed�rt. Tal�n kitart�, t�relmes udvarl�ssal megh�d�thattalak volna. B�rmit megtenn�k �rted…

A szavait�l a sz�vem ism�t a torkomba k�szott. �nk�ntelen�l v�gigsim�tottam a karj�n, hogy megnyugtathassam �s elpirulva vettem �szre, hogy libab�r�s lett az �rint�semt�l. Azonnal elh�ztam a kezemet, �m � elkapta �s m�lyen a szemembe n�zett.

- K�rlek, ne… ne vedd el a kezedet… t�bbet m�r �gysem rem�lhetek…

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2012.06.15. 09:35 AnitaBill jajj *.* k�sz�n�m, hogy Tom volt ott �s dehogy nem, rem�lhetsz t�bbet is, hisz Jane MOST be fogja vallani, hogy kellesz neki, dr�ga Tom