A Jolie Moon napló, fényképalbum, mesekönyv és zenedoboz. A mindennapi gondolataim mellett nagy szerepet kap az állatvédelem, ami számomra különösen fontos. Szép képeket és remek zenéket is megosztok veletek, valamint a nyuszikámról, Richey Manóról készített fotóimat és néhány régi rajzomat, így igazából rólam is megtudhattok néhány dolgot. Minden írás és design az én munkám, kivéve, ha azt jelzem, hogy mástól idéztem. A honlap 2011. december 27-én nyílt meg, utó-karácsonyi ajándékként nekem. ~ írta Jolie, aszerkesztő
nem hivatalosan - hiszen nem tudom, pontosan mikor született Richey Manó - holnap, éppen Richárd napján lesz két hónapos a kicsi lányom <3 (az oltási igazolványában február 1. lett beírva (az orvos írta ezt a dátumot), ami azért különös, mert február elsején tűnt el Richey James (a Manic Street Preachers walesi rockkbanda gitárosa), akiről elneveztem a kicsi tapsimat <3 mára néhány fotót hoztam, amiket délelőtt készítettem. mivel rászokott, hogy a legalsó polcokra felugorjon és még a legkisebb helyre is bepréselje magát - hihetetlen módon, még a könyvek közé is képes befúrni magát! - ezért új játékot szereztem neki: egy üres Weetabix dobozt, amibe elrejtettem néhány szem finomságot, ám miután kiette belőle, még többször is belebújt, gondolom, a biztonság kedvéért, nehogy ottmaradjon egy piciny darabka táp is! nem is hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy teljesen eltűnt a dobozban, még a pici bolyhos farka sem látszott, de sajnos mire előkaptam a mobilomat, hogy lefotózzam, már elő is bújt teljes életnagyságban. ma egyébként kapott egy nála kétszer nagyobb plüssnyuszit - kíváncsi vagyok, hogyan tetszik majd neki, de ez a holnap zenéje lesz!
íme, néhány fotó (nézzétek meg a negyediken a kis punk frizuráját :D
ma este hat órakor kezdődött a Matisz Barbika gyógyíttatására rendezett jótékonysági koncert a miskolci Művészetek Házában és kilenc óra után lett vége. egyszerűen fantasztikus volt, minden másodpercét élveztem, sokszor libabőrös lettem, és még a nagyon kritikus szellemű kolléganőm is egyetértett, hogy eléggé színvonalasra sikerült az egész műsor. íme, a fellépők listája:
Holdviola Motiva Esztenás Együttes Twist Olivér Kórus Szinvavölgyi Néptáncműhely és a Tényleg Zenekar Fazekas utcai Ált. Iskola és AMI néptáncosai
az én legnagyobb kedvenceim, akik teljesen elvarázsoltak: a Szinvavölgyi táncosok (különösen az egyik táncos :P), és a Tényleg zenekar (a nem igazán sikeres név ellenére nagyon klassz kis csapat), valamint a két zenekar, a Motiva és a Holdviola. mindkét banda hihetetlenül csodálatos zenét játszik (a Noxhoz hasonlóan magyar-székely népzenei elemeket ötvöznek a modern zenével), az énekesnőik pedig egyszerűen fantasztikusak! azt hiszem, a következő néhány napot azzal fogom tölteni, hogy megpróbálom megszerezni minél több dalukat, ha lehetséges. nektek is ajánlom :)
ma Richey Manó ismét huncutkodott - a megszokott futkározás mellett beleugrott a szénatartóba és onnan a ketrec tetejére! ám két lépés után a kicsi lába becsúszott a rácsok közé, így gyorsan leszedtem a magasból. a következő akciója az volt, hogy a szénarács alatti dobozba mászott bele, de ezúttal valahogy meghempergett a száraz poros maradékban, ő is tiszta kosz lett és szét is hordta, amikor kiugrott a dobozból... a nagyobbik gond, hogy a bal szeméhez túl közel került két kis töredék, így elkaptam a szűrét, noha nem tetszett neki - meg is karmolt - és megtisztítottam a bundáját, majd óvatosan kifújkáltam a szeme közeléből azt a két kis szénadarabot. kicsit bedurcizott szerintem, amiért percekig fogva tartottam, de kis rohangálás után megjutalmazott a bizalom egyik jelével. ugyanis lefeküdt a padlóra, alig egy tenyérnyire a lábamtól és egészen addig ott szundizott, igaz, nyitott szemmel, amíg az öcsém haza nem jött és akkor felnyaláboltam és visszatettem a ketrecbe. nagyon örülök, hogy mellettem pihengetett egy kicsit *-* eddig csak egyszer feküdt a padlón, de akkor a ketrec közelében, és nem mellettem.
minden délelőtt kiengedem Richey Manót a ketrecéből, hogy futkározzon egy kicsit és felfedezhesse a körülötte lévő világot. ma annyira ki akart jönni (pedig nem sokkal ezelőtt töltött kinn hosszabb időt), hogy már a ketrecrácsot és a lezáró műanyag kapcsot rágta. igazi kis ördögfióka! valamelyik nap, miközben a földön ültem, nekiesett a bő nadrágszáramnak, vadul ásni kezdett benne, majd többször meg is harapdálta :D minden napra kitalál valami huncutságot.