A Jolie Moon napló, fényképalbum, mesekönyv és zenedoboz. A mindennapi gondolataim mellett nagy szerepet kap az állatvédelem, ami számomra különösen fontos. Szép képeket és remek zenéket is megosztok veletek, valamint a nyuszikámról, Richey Manóról készített fotóimat és néhány régi rajzomat, így igazából rólam is megtudhattok néhány dolgot. Minden írás és design az én munkám, kivéve, ha azt jelzem, hogy mástól idéztem. A honlap 2011. december 27-én nyílt meg, utó-karácsonyi ajándékként nekem. ~ írta Jolie, aszerkesztő
egy kis nevetés mindenkinek jár és mindenkire ráfér, ezért tettem most fel a The Proposal (Nász-ajánlat) című film színfalak mögötti hülyéskedéseit ;) ne aggódjatok a szöveg miatt, mert néha teljesen elegendő, ha Ryan vagy Sandra lökött arckifejezéseit nézitek. alig várom, hogy végre láthassam ezt a filmet!
egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni a téma mellett. amikor azt hiszem, hogy az emberek már nem lehetnek szánalmasabbak és undorítóbbak, akkor rájövök, hogy nincs határ. az internet és a közösségi oldalak az önmutogató és ostoba emberek színpada. tegnap a Twitteren az egyik vezető téma (trending topic) a R.I.P Glenda Monster volt - egy újabb Lady Gaga-rajongó döntött úgy, hogy képtelen elviselni az iskolatársai csúfolódását és öngyilkos lett. mindenki sajnálkozott és szórta a közhelyeket. mára virradóan azonban kiderült, hogy a szóban forgó Glenda nem halt meg, hanem él és virul. őszintén szólva azt is nagyon idegesítőnek találom, hogy minden héten akad egy Lady Gaga-rajongó, aki végez magával. (hogy igaz-e a hír vagy sem, az nagyrészt titok marad.) miért a halál lenne a megoldás? engem négy éven át csúfoltak az iskolában, nemcsak a saját osztálytársaim, hanem egy tucat srác egy másik osztályból. amikor pedig rámszálltak az udvaron vagy a folyosón mindenki előtt, akkor természetesen rögtön akadt pár tucat gyerek, aki szívesen csatlakozott a röhögéshez és beszólásokhoz. sírva mentem és jöttem haza minden nap, szünetekben a mosdóban bújtam el, hogy elkerüljem a kínzóimat, rettegtem - de soha meg nem fordult a fejemben, hogy öngyilkos legyek. sőt, még a szüleim elől is eltitkoltam. szenvedtem, de kitartottam és wow - mire gimnáziumba kerültem, már csak egy-két idiótát kellett eltűrnöm, de őket gyorsan leállítottam. olvastam már olyan üzeneteket is, amikor a Little Monster olyanokat írt Gagának, hogy "ha én is öngyilkos leszek, akkor majd rám is odafigyelsz?" ez egyszerűen undorító, hogy egyesek így próbálják zsarolni az énekesnőt, hogy egyáltalán ilyen megfordul a fejükben, hogy ilyet gondoljanak és írjanak. a szánalom csúcsa. az viszont még undorítóbb, hogy egyesek megjátsszák a halálukat a Twitteren, csak azért, hogy figyelmet keltsenek, hogy minél többen beszéljenek róluk, kövessék őket és esetleg a vezető témák közé is bekerüljön a nevük. láttam már ilyet - persze az illető visszatért, egy új néven, és volt olyan ostoba, hogy elárulta saját magát, így kiderült az egész. komolyan... no comment.
ha van olyan banda, aki nem kapta és nem kapja meg a megérdemelt figyelmet és dicséretet, akkor az az amerikai Hoobastank. ők a világ egyik legjobb rockbandája, egyszerűen imádom őket, egy tucat daluk van, amik pontosan leírják az érzéseimet, mintha én magam írtam volna a szöveget - ez egyetlen másik bandának vagy énekesnek sem sikerült. igen, jól olvasod, sem a Marsnak, a U2-nak vagy egyéb másik kedvencemnek sem. fantasztikus banda, de velük nem találkozhatsz díjátadókon, slágerlistákon, vagy a zenecsatornákon. az alábbi videó volt az első, amit véletlenül elcsíptem még évekkel ezelőtt valamelyik zenei adón (utána még láttam párszor, majd eltűnt) és azonnal beleszerettem a bandába. ha valaki megérdemli a világhírnevet és sikert, akkor azok ők. ha szeretek a dallamos, értelmes szövegű rockzenét, akkor a youtube-on hallgasd meg a többi dalukat is. nem fogsz csalódni.
ezt a filmet látni akarom!!! *duzzog* már az is nagyon csábító, hogy RYAN REYNOLDS *-* játszik benne, de Denzel Washington is, aki szintén nagy kedvencem, és az akciófilmeket is imádom! mekkora ciki, hogy nincs senki, akivel moziba mehetnék! na sebaj, a Penge első részét és a Tomb Raider I-t is egyedül néztem meg a moziban, egyébként pedig most különben sem kellene mozira költenem, mert takarékoskodnom kell. pedig Valentin-napon meglephetném magam vele - újabb akadály: este nyolcig dolgozom. ne félj, Ryan, úgyis megnézem a filmet valahogy! ;)
Tegnap elhunyt a világ egyik legcsodálatosabb énekesnője, Whitney Houston. Lehet, hogy nem kavart akkora vihart, mint Lady Gaga vagy Madonna, hogy nem nyert annyi díjat, hogy az utóbbi években minden visszatérési terve kudarcot vallott és egyre lejjebb csúszott az alkohol és a drogok világába - ennek ellenére sohasem fogjuk elfelejteni a fantasztikus hangját és a lenyűgöző dalait. Nem is beszélve az egyik legkedvesebb filmemről, a Több mint testőrről, amiben nemcsak a főszerepet játszotta Kevin Costner mellett, hanem csodás dalokat adott elő, mint például a világ egyik legromantikusabb számát, az I Will Always Love You-t. Bár én jobban szeretem a Queen of the Night-ot (ennek a videóját tettem ide), a Run To You-t és az I'm every woman-t. És természetesen a One Moment in Time című olimpiai himnusza is felejthetetlen. Még ma is libabőrös leszek tőle, pedig ezerszer hallgattam már. Nyugodj békében, Whitney. Sohasem fogunk elfelejteni. <3