örömökben, sikerekben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek! Remélem, legalább egy titkos álmotok teljesülni fog! :)
én mindössze két dolgot szeretnék (jó, többet is, de ha ez a kettő összejönne, már madarat lehetne velem fogatni).

1. szeretnék leadni 4-5 kilót, de nemcsak a mérleg, hanem a centiméter szerint is
2. megtalálni a nagy Őt a városomban/megyémben

jó lenne végre olyannal megosztani az örömömet, bánatomat, gondolataimat, aki a közelemben lakik. átölelni, hozzábújni, együtt menni moziba vagy sétálni - egyszóval végre boldognak lenni.

ti mit kívánnátok, ha lehetne három kívánságotok?

tegnap mások bálványairól és példaképeiről írtam - ma az enyémekről fogok.

Angelina Jolie - több mint tíz éve, amikor először láttam a Gia című filmjét, kerültem először a hatása alá. fantasztikus színésznő, a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam, csodálatos ember, tökéletes anya. a filmezés és a népes családjáról (három vér szerinti és három örökbefogadott gyermek) való gondoskodás mellett 2001 óta az UNHCR (az Egyesült Nemzetek menekültekről gondoskodó szervezete) hivatalos nagykövete, folyamatosan foglalkozik a segítségre szorulókkal, utazik és találkozik az emberekkel a legszegényebb és legrosszabb helyzetű országokban, felhívja a figyelmet a legégetőbb problémákra, valamint rendszeresen adományoz nagyobb összegeket (itt millió dollárokról van szó, nem pedig néhány ötszázas csekkekről) - így nem véletlen, hogy 2011 október elején kitüntetést kapott, elismerésképpen az eddigi fantasztikus munkájáért.

Jared Leto - a Prefontaine című filmben figyeltem fel rá, amely a legkedvesebb darabjaim közé tartozik, majd a 30 Seconds to Mars énekeseként zártam a szívembe ezt a nagyszerű férfit, aki a zene- és dalszövegírás, valamint koncertezés mellett mindig szentel arra időt, hogy felhívja a figyelmet a számára fontos dolgokra és nemcsak beszél róluk, hanem cselekszik is. Legutóbb a katasztrófa-súlytotta Haiitire utazott, ahol gyerekekkel játszott és fotózott, majd a fényképekből egy könyvet állított össze, amelynek az eladásából származó pénzzel a haiti embereket és az oszág újjáépítését támogatja.

mindketten világhírű emberek, elismertek és gazdagok, az ő életük mégsem a csillogásról és a költekezésről szól. a bemutatókon elegáns ruhákban jelennek meg, de a hétköznapokon éppen olyan egyszerűen öltöznek fel, mint te vagy én, és nem azzal kerülnek a címlapokra, hogy minden nap más ruhában pózolnak, hogy az egyik partiról a másikra tántorognak kábulatban, vagy hogy éppen mennyi pénzt szórtak el valami ostobaságra.
ők sem hibátlanok, ahogyan senki sem, de ők tökéletes példát mutatnak arra, hogyan lehet összeegyeztetni a megérdemelt hírnevet az igazi szívvel - amikor nemcsak magaddal törődsz, hanem mindent megteszel, hogy segíts azokon, akik kevésbé szerencsések és pokoli körülmények között tengődnek. 

Angelinán és Jareden kívűl még említhetnék néhány csodálatos embert, ám ők ketten az én legnagyobb hőseim.

Ahogyan megígértem, íme egy fotó a könyvespolcomról :) (A televízió eltakar egy teli polcot, azt képzeljétek oda ;)
Az igazság az, hogy az ágyam mellett a komódon is tartok egy tucat olvasnivalót, szótárakat és nyelvkönyveket, amiket szinte mindennap használok.

Kaname (link) írta a blogjában:
"Kérem mai világban mi a normális? Ha egy tiniri***nc vagy. Iszol, dohányzol, szarul tanulsz mert ugye az a menő, és 13 évesen már összefekszel minden pasival. Aki meg esetleg próbál ettől az elromlott világtól távolmaradni az a különc."

valóban szánalmas és nagyon szomorú, hogy napjainkban a többségnek azok számítanak menő embereknek, akik semmi hasznosat nem tesznek az életben, csupán isznak, drogoznak, futó kalandokban élik ki magukat, drága ruhákban és autókkal feszítenek (amikért gyakran nem is ők dolgoznak meg, hanem a szüleik vagy a "párjuk") és mindig igyekeznek a középpontban lenni.
Paris Hilton és celebtársai folyton bulizni és vásárolgatni járnak (csupán a bugyit és a melltartót felejtik el felvenni), viszont dolgozni vagy jótékonysági akciót szervezni nem látni őket; a valóságshow-kban mindenki összefekszik mindenkivel, legyen fiú, lány vagy kétéltű, a lényeg, hogy mozogjon; ocsmányul és lezelően beszél, persze akkor sem értelmes témáról, mert könyvet csak a boltok polcain látnak -, imádják a kavarást és a fúrást, majd hatalmas drámát csapnak, ha valaki őket alázza meg változatosságképpen. vagy ha úgy érzik, hogy ideje egy kicsit csillogni és szánalmat begyűjteni.
innen veszik a példát a könnyen befolyásolható tinédzserek, akik aztán hasonlóan undorító és érzéketlen módon viselkednek. olvasni elfelejtettek, ostoba "zenét" hallgatnak, és inkább a plázákban töltik az idejüket, fecsegve, pénzt szórva, vagy éppen egy ismeretlen srác karjaiban. hétvégén vadul bulizgatnak, hiszen nem ismerik a mértéket és valószínűleg nemcsak itt veszik magukhoz a betevő kábítószer- és alkoholadagjukat.
tisztelet a kivételnek.
bár sajnos velük nem találkozni olyan gyakran. ők azok, akiket különcnek, visszahúzódónak, furcsának tart, kigúnyol és bánt a többség. az a többség, akinek a véleménye olyan mérvadó a világban - pedig valójában olyan értéktelen.

rosszul vagyok mindettől az üres csillogástól és értéktelen szeméttől.
egy olyan világban szeretnék élni, ahol a szeretet, őszinteség, szorgalom, hűség, kitartás, segítőkészség és önzetlenség számít értéknek. hiszen ezek a valódi értékek. ahol nem a homoszexuálisokat bírálják és gyűlölik, hanem a lusta, önző embereket. ahol az emberek fontosabbnak tartják, hogy másokon segítsenek, mint azt, hogy ingyenélőket és ostoba embereket tartson a példaképének.