hétfő óta nem írtam ide egy sort sem, pedig akartam. kedden és szerdán valahogy elfelejtettem, (nem mintha történtek volna velem olyan egetrengető dolgok, amiket érdemes lett volna megosztanom veletek), tegnap pedig nagyon ideges voltam, mert az ostoba apám nagyon felhúzott. egyszerűen nem értem, miért léteznek olyanok, akik folyton azt keresik, hogyan köthetnek bele, hogyan alázhatják meg azt, aki nem tud visszaszólni. hiszen sajnos amíg egy fedél alatt élek ezzel a kreténnel, addig mégse ordíthatok vissza, hogy fogja már be a pofáját és keressen valaki mást, akit basztathat. elnézést a csúnya szavakért, de valahogy ezek illenek most ide.
ahelyett, hogy örülne, hogy van fedél a feje felett, kényelemben tömheti a fejét minden nap és terpeszkedhet az lcd televízió előtt, miközben pár országgal arrébb háború és éhínség van (pár utcával arrébb pedig mocsok és éhség), ahelyett képes az én idegeimen táncolni. nevetséges, de kicsit sajnálom, hogy belőlem nem lett kábítószeres vagy lányanya, ahogy némelyik egykori osztálytársamból. akkor biztos boldogabb lenne vagy büszkébb.
pfffffff....
legyen valami kellemes is mára. Manócska huncutkodása az egyetlen menedékem - az írás és a zene mellett. Isten nagyon jókedvében volt, amikor a nyuszikat teremtette. micsoda tökéletesség egy picur szőrpamacsban. (no, amikor teljes hosszában kinyújtózik, akkor nem olyan picur :D életem legjobb döntése volt, hogy megszereztem Manócskát. benne sosem kell csalódnom, nem okoz baj, nem bánt meg, viszont akárhányszor ránézek, mindig önkéntelenül mosolyognom kell, bármit is csinál éppen, ha pedig az orrával bökdös vagy a két mellső mancsát a lábamra teszi és rámnéz, már el is olvadtam! :D
szép napot és kellemes hétvégét mindenkinek! :)