miért van az, hogy szeretek valakit, tiszta szívemből, bármit megtennék érte, és mégis olyan dühös tudok lenni rá, hogy legszívesebben a legdurvább szavakat ordítanám rá? miért van az, hogy amikor veszekszünk, sosem úgy reagál, ahogyan én szeretném? miért nem ölel át és nyugtat meg, miért nem tol le kedvesen a hülyeségem miatt? miért kell mindig elmenekülniük? tényleg ennyire borzalmas vagyok?
de ha ennyire borzalmas vagyok, akkor miért történik meg, hogy belémszeretnek? anélkül, hogy bármilyen különleges dolgot tennék? vagy csak addig vagyok jó, amíg gondoskodom és szeretem őket - de ha nekem támad valami problémám, akkor már nem kellek?
komolyan, azt kívánom, bárcsak senki sem kerülne olyan közel a szívemhez, hogy meg tudjanak bántani.
elegem van abból, hogy minden apró ostobasággal meg lehet engem bántani és máris könnyekre fakadok, mint egy csecsemő. elegem van a fájdalomból, a csalódásból és abból, hogy eltelik néhány tökéletes, boldog hónap, és azután jönnek a csalódások.
abból is elegem van, hogy úgy érzem, minden az én hibám.