mára virradóan meglehetősen sokfélét álmodtam, ám a kedvencem az volt, amikor Angelina Jolie-val töltöttem hosszabb időt.
sajnos nem sokra emlékszem, csak arra, hogy nagyon élveztem és a végén még az életét is megmentettem, és akkor Brad Pitt odajött hozzám, hálásan megölelt és szinte könnyek között köszönte meg nekem.
őszintén szólva, nem értem, hogyan működnek az álmok. hiába gondolok valakire egész álló nap, mégsem róla álmodom. akire pedig napok óta nem gondolok, arról bezzeg álmodom (ne értsetek félre, nem panaszkodom a Ryan Reynolds-cal és az Angelinával töltött álomidő miatt! hajjajj, évek óta nem volt olyan fantasztikus álmom, ez tény!)

egyébként a Ryan-os álmom óta dolgozom egy történeten, de addig nem fogom feltenni, amíg be nem fejeztem az előzőt. így legalább nagyon sok rész előre készen lesz és nem kerülök abba a kínos helyzetbe, hogy napokig nem lenne mit feltenni, ha nincs időm vagy hangulatom írni.