éjjel nagy volt a csend a nyuszkó-tanyán, de reggelre felélénkült a kis édes! ma rengeteget fickándozott, szökkelt, mint egy kiskecske (ami a jókedv jele), hol a szénát ropogtatta, hol a száraztápot, vagy pedig a WC-dobozában feküdt. mint most. nagyon szeret ott tanyázni, de a nálam okosabbak és tapasztaltabbak szerint majd leszokik erről később.
sokat vakarózik is időnként, de azt mondták, hogy a kicsi nyusziknál ez normális és csak akkor aggódjak, ha piros foltokat látok a bőrén vagy ha kihullik ott a szőre. szerencsére erről nincs szó.
ma megpróbáltam kivenni a ketrecből, mert 2-3 hétig nem lehet kiengedni a szobában, de az ölben simogatni igen.
lassú támadással kezdtem, a fejecskéjét simogattam, amikor az ajtó előtt feküdt és békésen hagyta, azt is, amikor a hátára csúszott a kezem. pár perc simogatás után - miközben persze folyamatosan beszéltem hozzá - óvatosan alácsúsztattam a kezemet és a hátát is tartottam és felemeltem. volt egy kis izgatott hátsóláb-munka, ficánkolt egy kicsit, de sikerült az ölembe navigálnom és megsimogattam. pár percig nyugton feküdt, de aztán a másik irányba fordult és elkezdett kúszni, éppenhogy elcsíptem, kicsit felemeltem és visszatettem a ketrecbe, vigyázva. megkarmolta a mellkasomat, de egy óra elteltével már nem is látszik. és nem is érdekelt a dolog.
akkor fotóztam le, amikor felmászott a házikó tetejére és a száraztápból evett. van egy stílusa: nem a tálból eszik, hanem kivesz egy-két szemet, majd ledobja a padlóra, leugrik és ott lenn eszi meg. imádom <3

Újabb fotók [megnézem]