tegnap k�s� este egy gondolat jutott az eszembe - noha ez m�r kor�bban is megfogalmaz�dott a fejemben.
tudj�tok, mi az abszol�t durva? hogy ezer (pontosabban olyan ezer-egysz�z) �vvel ezel�tt eg�sz Eur�pa t�l�nk, a magyarokt�l reszketett. eml�keztek m�g a h�res mond�sra, amit t�rt�nelem-�r�n hallottunk? "a magyarok nyilait�l ments meg, Uram, minket!"
�m ennek a h�rn�vnek gyorsan v�ge szaladt. j�ttek a tat�rok, a t�r�k�k, az osztr�kok, a n�cik, majd v�g�l az oroszok. mindig akadtak b�tor emberek, akik harcoltak a szabads�g�rt, de mindig voltak �rul�k is, akik a jutalom rem�ny�ben kiszolg�ltatt�k az orsz�got az elnyom�knak.
most pedig, amikor m�r nem uralkodik rajtunk egy idegen birodalom, itt �llunk, kifosztva, sz�nalmasan verg�dve egy pof�tlanul kapzsi magyar korm�ny alatt, akik az utols� fill�reinket is kisajtolj�k bel�l�nk, olyan arc�tlan jogc�men, hogy m�r nem tudjuk eld�nteni, s�rjunk-e vagy nevess�nk. ha m�s orsz�gr�l olvasn�nk ezeket a t�rv�nyeket �s terveket, zokogva fetrengen�nk a r�h�g�st�l.
�gy m�lt el a magyarok dics�s�ge.
mindenki panaszkodik, (mik�zben sok olyan ember, aki arr�l nyafog, hogy nincs p�nze, ahhoz k�pest el�g lelkesen sz�rja felesleges holmikra) �s semmit nem tesz ellene.
�n itt szeretn�k �lni. szeretem a v�rosomat, k�l�n�sen a k�r�l�tte l�v� hegyeket �s t�jakat, az �rdekes v�rosokat, v�rakat, m�zeumokat, a bar�taimat, b�rmilyen t�vol is �ljenek t�lem. igaz, hogy sz�vesebben tart�zkodn�k a kedvenc orsz�gaimban, (oh, Egyiptom, Jap�n, Thaif�ld, Kambodzsa, K�na, Skandin�via) de az �ghajlatuk miatt nem b�rn�m hosszabb ideig.
nem akarok elmenek�lni, hanem ink�bb harcolni. a k�rd�s: hogyan? hogyan lehetne kiker�lni ebb�l a lehetetlen helyzetb�l?