tegnap három pompás órát töltöttem az Ő társaságában - oh, már annyira hiányzott és nagyon jólesett.
mindig megdöbbent, mennyire intelligens és udvarias srác (és természetesen jóképű, legalábbis az én szememben) - különösen, amikor látnom kell, hogy a pasik többsége mennyire bunkó, udvariatlan tökfej, akiknek az érdeklődése két dolognál tovább már nem terjed ki. Vele bármiről el lehet beszélgetni, és sohasem érezteti másokkal, ha valamit jobban tud. ha ásít, akkor a szája elé teszi a kezét - Neki ez így természetes, míg legalább két, Nála idősebb ismerősömnek éppen az a "normális", hogy nem használjuk a kezünket, más arcába ásítunk, sőt, még nyögünk is hozzá, mint egy küszködő víziló.
este, amikor hazafelé mentünk, (ugyanazzal az autóbusszal járunk, csak Ő egy megállóval hamarabb száll le) Ő előreengedett, hogy én szálljak fel hamarabb - pedig lett volna ideje előttem felszállni, mert a rossz térdem miatt jóval utána értem a busz ajtajához. de nem, Ő félreállt és megvárt. ilyen lovagiasságot sem sűrűn látni. sőt, szinte soha...
minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem az állatokat. hogy ez mennyire igaz egy mondás! ezer éve ezt vallom, csak eddig még sohasem láttam ilyen tökéletesen megfogalmazva.
miért olyan hihetetlenül ritka az értelmes, őszinte és udvarias ember a mai világban?