ma reggel, miközben Manócskámat csalogattam a hordozóba, hogy indulhassunk az orvoshoz karomvágásra, Sugi nyuszika átkelt a szivárványhídon.
amikor először láttam a Facebook-on a hirdetést, hogy egy nyolcéves, törött lábú bűbájos nyuszika keres gazdát (addig egy irodában élt, ahol etették, de senkinek nem volt ideje játszani vele), azonnal beleszerettem és nagyon szerettem volna magamhoz venni, de sajnos két picurnak nincs hely ebben a szobában.
nagyon boldog voltam, amikor néhány héttel ezelőtt egy angyali lány, Adrienn magához vette a kislányt, akinek nemcsak, hogy olyan rosszul forrt össze a lábacskája, hogy nem tudta mozgatni és tulajdonképpen minden pisilés alkalmával lepisilte, de csúnyán elfertőződött a szemecskéje és a bundácskája is alapos gondozásra szorult. ezért is néz ki olyan szokatlanul a fotón, noha itt már ahhoz képest szép a szemecskéje, mert Adrienn mindent megtett, hogy rendbe hozza az elhanyagolt kis jószágot. Sugi szemmel láthatóan boldog volt, szépen gyógyult és gyorsan barátságot kötött az emberekkel és Adrienn másik nyuszijával.
ma reggel azonban rövid betegeskedés után örökre elaludt. nem szégyellem, hogy még most is, amikor ezeket a sorokat gépelem, tiszta könnyes a szemem. nyugodj békében és szép álmokat, pici Sugi! legalább egy rövid időre megtapasztalhattad, milyen érzés, amikor szeretnek téged és gondoskodnak rólad.