mára csak egy videoklipet tettem fel, egyik kedvenc zenészem, Bryan Adams előadásában az egyik legismertebb dalát hallgathatjátok meg - ami a Kevin Costner-féle Robin Hood, a tolvajok fejedelme című remek film betétdala volt.
itt a tavasz, használjátok ki! mindenkinek szép napot! :)

négy nap hallgatás után mit is mondhatnék? ezúttal nincs mentségem.
ismét megtörtént velem, hogy elhatároztam, hogy írni fogok valamit a blogomba, aztán mindig valami más csináltam és végül elfelejtkeztem róla. rendben, valamelyik nap egyszerre kilenc cikket írtam, egymás után, a starity-re, de ez nem jelentett egész napos elfoglaltságot. legfeljebb másfél órát.
végül is, nem történt semmi izgalmas velem, ahogyan sosem.
bár nekem az is izgalmas élmény, ha megnézhetek egy várva várt filmet vagy elolvashatok egy könyvet, amit már régóta meg próbáltam szerezni. ebből a szempontból viszont izgalmas hetem volt.
végre sikerült megnéznem a teljes Che-t, mindkét filmet (spanyol nyelven, angol felirattal) és tegnapelőtt a 21 Grams-t (21 gramm, angol nyelven). rövidre fogom az áradozást, de tényleg nem tudok eléggé hangsúlyozni, milyen fantasztikus színész Benicio Del Toro. fantasztikus.
ennyit az áradozásról.
pénteken több, mint két órát töltöttem azzal, hogy Che Guevara után rohangáltam egyik könyvesboltból a másikba, de sehol semmi. szánalmas. bezzeg a hülye Twilightból és a többi ostoba vámpíros könyvből mindenhol van egy tucat.
holnap megrendelek egy könyvet a libriben, állítólag Pesten és Debrecenben van belőle raktáron, csak éppen az én városomban nincs belőle egy példány sem (az eladónő még Che nevét sem hallotta soha, nekem kellett kibetűznöm, amikor bepötyögte a számítógépébe): egy spanyol nyelvű könyvecske Che életéről és tetteiről, mp3-melléklettel.
no, ennyi elég is belőlem mára.
kellemes vasárnapot mindenkinek! :)

hihetetlen mennyire feledékeny vagyok... négy napja nem írtam ide egyetlen árva bejegyzést sem... nem mintha különösebb mesélnivalóm lenne, de akkor is... tegnap elfelejtettem bemenni az egyik órámra... mert elnéztem az órarendemet és a lyukas órámat. tiszta nevetséges.
nem tudom, mi baja az agyamnak. de az tény, hogy gyorsabban öregszik, mint a testem.
annak viszont nagyon örülök, hogy végre itt a tavasz - igaz, éppen ideje volt már, hiszen jövő héten ilyenkor már május lesz.
tegnap végre bespiráloztattam a spanyol jegyzeteimet, amiből tanulok (a Gaál Ottó-féle kreatív nyelvtanulás keretében, ebből tanulok franciául is) és készítettem neki egy tökéletesen hozzáillő fedőoldalt is ;) (a filmplakát spanyol változata - legyünk stílusosak ;)

akik régebbről ismernek, bizonyára már feltették a kérdést (Betty barátnőm mindenképpen): ha ez a csaj ennyire odavan Benicio Del Toro-ért, akkor miért nincs róla design a blogján? hiszen ha rátör a bolondóra, akkor csak az illetőről tud beszélni és rögtön designt cserél.
jó kérdés. nincs válasz. helyette végre itt van Ő maga. remélem, mindenki boldog :D
ha valakit érdekel, akkor elmondom, hogy a kép a Che című filmjéből való (ahol Che Guavarát, a híres argentin partizánt alakította, aki hatalmas felfordulást rendezett Kubában a hatvanas években). még nem láttam a filmet, (nem tudok minden este Benicio-val mozizni és így is rengeteg a bepótolnivalóm) mert ehhez a filmhez több idő kell, eleve kétrészes, és mind a két része több, mint kétórás - ráadásul eredeti nyelven akarom megnézni, vagyis spanyolul, angol felirattal. merész vállalkozás :D
abban biztos vagyok, hogy nekem tetszeni fog, mert nagyon szeretem a történelmi filmeket, főleg, ha a közelmúlt eseményein alapulnak, Che is mindig érdekelt, arról nem is beszélve, hogy a főszerepet az egyik legnagyobb kedvencem alakítja ugyebár.

hétfő óta nem írtam ide egy sort sem, pedig akartam. kedden és szerdán valahogy elfelejtettem, (nem mintha történtek volna velem olyan egetrengető dolgok, amiket érdemes lett volna megosztanom veletek), tegnap pedig nagyon ideges voltam, mert az ostoba apám nagyon felhúzott. egyszerűen nem értem, miért léteznek olyanok, akik folyton azt keresik, hogyan köthetnek bele, hogyan alázhatják meg azt, aki nem tud visszaszólni. hiszen sajnos amíg egy fedél alatt élek ezzel a kreténnel, addig mégse ordíthatok vissza, hogy fogja már be a pofáját és keressen valaki mást, akit basztathat. elnézést a csúnya szavakért, de valahogy ezek illenek most ide.
ahelyett, hogy örülne, hogy van fedél a feje felett, kényelemben tömheti a fejét minden nap és terpeszkedhet az lcd televízió előtt, miközben pár országgal arrébb háború és éhínség van (pár utcával arrébb pedig mocsok és éhség), ahelyett képes az én idegeimen táncolni. nevetséges, de kicsit sajnálom, hogy belőlem nem lett kábítószeres vagy lányanya, ahogy némelyik egykori osztálytársamból. akkor biztos boldogabb lenne vagy büszkébb.
pfffffff....
legyen valami kellemes is mára. Manócska huncutkodása az egyetlen menedékem - az írás és a zene mellett. Isten nagyon jókedvében volt, amikor a nyuszikat teremtette. micsoda tökéletesség egy picur szőrpamacsban. (no, amikor teljes hosszában kinyújtózik, akkor nem olyan picur :D életem legjobb döntése volt, hogy megszereztem Manócskát. benne sosem kell csalódnom, nem okoz baj, nem bánt meg, viszont akárhányszor ránézek, mindig önkéntelenül mosolyognom kell, bármit is csinál éppen, ha pedig az orrával bökdös vagy a két mellső mancsát a lábamra teszi és rámnéz, már el is olvadtam! :D
szép napot és kellemes hétvégét mindenkinek! :)