ma ismét ölbe vettem Richey Manót, hogy szokja a dolgot és majdnem elolvadtam, amikor meghallottam, hogy miközben hozzámbújt és kapaszkodott a kis mancsaival (karmocskák kifelé) a fogacskáit kocogtatja, ami a nyusziknál az elégedettség és a boldogság kifejezése - mint a macskáknál a dorombolás. *-*

 
 
 

itt egy fotó: pihenő közben



tegnap reggel Manócska megkapta élete első játékát, egy wc-gurigát (állítókag a nyuszik nagyon szeretik) - most ti is megnézhetitek, hogyan játszik az én kis hercegem <3

amióta Richey Manó megjelent az életemben, egy pillanatra sem vagyok szomorú, mert ez a piciny angyal minden másodpercben mosolyra vagy nevetésre fakaszt. nagyon szeretem <3
Nézzétek meg a legújabb fotóit [megnézem]
Igazából csak akkor szomorodom el, ha arra gondolok, hogy baja eshet és meghalhat... mindent meg fogok azért tenni, hogy minél tovább élhessen boldogan és egészségesen! (Nemsokára orvoshoz megyünk majd, hogy megkaphassa az első oltásait.)
viszont az élet nemcsak mókából és kacagásból áll.
valamelyik nap találtam ezt a fotót és nagyon szíven ütött. a hajléktalan férfi egy kis táblát tart: "penny vagy egy mosoly". sajnálom, de az én mosolyom nagyon könnyesre sikerülne, mert gyűlölöm azt látni, hogy ártatlan emberek és állatok étlen-szomjan, fedél és meleg takaró nélkül, járják az utcákat, tehetetlenül.
nagyon szeretnék milliomos lenni. azonnal nyitnék néhány kényelmes, mindennel felszerelt hajléktalanszállót és különböző menhelyeket, külön kutyáknak, cicáknak, nyusziknak és madaraknak. tudom, hogy nem menthetnék meg mindenkit - ezt a gondolatot gyűlölöm - de jó lenne tudni, hogy legalább néhány tucat élőlény nem fázik, nem éhezik, nem szenved többé.

 





szavak helyett most beszéljen ez a három rövid videó, amit ma reggel nyolc és kilenc óra között készítettem Richeyről (becenevén Manócskáról) <3

éjjel nagy volt a csend a nyuszkó-tanyán, de reggelre felélénkült a kis édes! ma rengeteget fickándozott, szökkelt, mint egy kiskecske (ami a jókedv jele), hol a szénát ropogtatta, hol a száraztápot, vagy pedig a WC-dobozában feküdt. mint most. nagyon szeret ott tanyázni, de a nálam okosabbak és tapasztaltabbak szerint majd leszokik erről később.
sokat vakarózik is időnként, de azt mondták, hogy a kicsi nyusziknál ez normális és csak akkor aggódjak, ha piros foltokat látok a bőrén vagy ha kihullik ott a szőre. szerencsére erről nincs szó.
ma megpróbáltam kivenni a ketrecből, mert 2-3 hétig nem lehet kiengedni a szobában, de az ölben simogatni igen.
lassú támadással kezdtem, a fejecskéjét simogattam, amikor az ajtó előtt feküdt és békésen hagyta, azt is, amikor a hátára csúszott a kezem. pár perc simogatás után - miközben persze folyamatosan beszéltem hozzá - óvatosan alácsúsztattam a kezemet és a hátát is tartottam és felemeltem. volt egy kis izgatott hátsóláb-munka, ficánkolt egy kicsit, de sikerült az ölembe navigálnom és megsimogattam. pár percig nyugton feküdt, de aztán a másik irányba fordult és elkezdett kúszni, éppenhogy elcsíptem, kicsit felemeltem és visszatettem a ketrecbe, vigyázva. megkarmolta a mellkasomat, de egy óra elteltével már nem is látszik. és nem is érdekelt a dolog.
akkor fotóztam le, amikor felmászott a házikó tetejére és a száraztápból evett. van egy stílusa: nem a tálból eszik, hanem kivesz egy-két szemet, majd ledobja a padlóra, leugrik és ott lenn eszi meg. imádom <3

Újabb fotók [megnézem]

íme az én gyönyörűségem: Richey <3
éjszaka kicsit kaparászott és szénát evett, azzal ropogott, de nem igazán zajongott. aki aludni akar, az tud egy nyulacska mellett.
reggel arra ébredtem, hogy odakinn ücsörög, kicsit hempergett a forgácsban *-* majd nekilátott egy alapos mosakodásnak (imádnivaló, és ahogyan a füleit tisztogatja *-*). hagyta, hogy megsimogassam, a hatalmas szemeivel nézett, majd ismét eltűnt a lakosztályában (a házikójában).
néhányszor előjött, hogy igyon és egyszer pisilt is egy rendes tócsát, majd később felmászott a házra, hogy ott trónolva egyen egy kis szénát. először feltérképezte a helyet, majd felugrott és kényelmesen eszegetett. az sem zavarta, hogy felnyitottam a rácsot és lefotóztam - gondoltam, nem hagyom ki az alkalmat, amikor ilyen nyugodt. kicsit nyújtózkodott a napsütésben és most ismét elbújt.
egyszerűen leírhatatlan, mennyire édes! *-*

Az első fotók [megnézem]