nemrég találtam ezt a mulatságos videót Shawn főszereplésével. elég látni - még a szöveg sem fontos ;) gondoltam, megosztom veletek. különben sincs mára semmi érdekes mondanivalóm. egész nap vagy a Shawn-honlapomon dolgoztam, vagy a Született feleségek eredeti nyelvű részeit csomagoltam ki, amit a drága Betty barátnőmtől kaptam <3

elmondhatatlanul, piszkosul boldog vagyok....
kezdődött azzal, hogy két órán át egy teremben dolgoztunk, volt néhány mosoly, cinkos összenézés, apró poénos megjegyzések. már ettől is nagyon boldognak éreztem volna magamat, de ez még csak ízelítő volt a folytatáshoz...
a folyosón beszélgetett egy közös ismerősünkkel és valahogy csatlakoztam hozzájuk és háromnegyed órát együtt töltöttünk, megint mosolyok, cinkos összepillantások és mulatságos megjegyzések közepette. nem is tudom, hányszor sikerült mosolyra fakasztanom. legszívesebben kibújtam volna a bőrömből és nem is hittem el, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy Vele lehetek...
amikor pedig mindannyian hazafelé vettük az utunkat, láttam, hogy jó pár méterrel előttem gyalogoltak (a busz nemrég mehetett el) és én sem akartam egyedül fagyoskodni, és Benne is szívesen gyönyörködtem volna tovább, mégha csak hátulról is, így mögöttük sétáltam. csakhogy valamelyikük észrevett, és megvártak! gondolom, a lány ötlete volt. együtt sétáltunk a következő megállóba, ahogy Ő megjegyezte, hogy "innen látjuk, ha jön a villamosod és a mi buszunk." a MI buszUNK... mármint az Övé és az enyém, mivel elég közel lakunk egymáshoz, Ő egy megállóval alattam lakik.
nemsokára jött a buszunk és elbúcsúztunk a lánytól, majd felszálltunk. mondtam, hogy üljünk le, mire megállt és mutatta a kezével, hogy előbb én foglaljak helyet - na, ilyet sem lát az ember manapság egy pasitól - és addig beszélgettünk, amíg le nem szállt - egy udvarias búcsú után.
nem bírok betelni Vele... az édes mosolya, az udvariassága, az, ahogyan rámnéz, ahogyan beszél, hogy nem káromkodik, nem használ olyan menőnek számító pongyola szavakat, amiktől rosszul vagyok... nagyon, nagyon tetszik nekem...
az én formám, hogy esélyem sincs nála.

ma délelőtt új videót készítettem: az én tündéri pici lányom rátalált egy üres dobozkára, amiben nasifalatok voltak eredetileg (nagyon szereti) és meglepően hosszú ideig eljátszadozott vele: dobálta, cibálta és lökdöste. ebből az önfeledt játékból örökítettem meg néhány percnyit.

ma csodálatos délutánom és estém volt Vele! *-*
FIGYELEM! hatalmas ömlengés következik, mert ma este leírhatatlanul boldog vagyok! igaz, hogy tulajdonképpen semmi újdonság nem történt, nem sokat beszélgettünk, mert nem volt rá alkalom, de sokszor láttam Őt, kétszer köszönt is nekem, sőt, egyszer megérintettem a hátát - úgy, hogy ő is érezte, szóval nem titokban és lopva - és a szívem a torkomban dobogott egyből!
tudom, hogy az elmúlt napokban Shawn Pyfromról áradoztam, aki rettentően helyes és érdekes pasi, de ha ez a fiú (aki a városomban lakik, bár így sem elérhetőbb számomra, hiszen van barátnője ás különben sem hiszem, hogy engem választana, ha barátnőt keresne) az eszembe jut, sőt, ha megpillantom, már nem látok mást, csak őt - akkor sem, ha a legnagyobb tömegben állok.
inkább nem mondok többet, nem akarok untatni senkit - legyen elég, hogy boldog vagyok. és hálás ezért a néhány óráért. köszönöm, Istenem.

nagyon fáradt vagyok. reggel megírtam The Edge életrajzát a Starity-re - a négy U2-tagból már három az enyém :D - azután minden erőmmel csak Shawn-ra összpontosítottam. először rendbeszedtem azt a több, mint 700 fotót, amit az elmúlt napokban gyűjtöttem össze - dátumozás, albumokba rendeztem őket - majd elkezdtem lementeni azokat a kivágott Született feleségek-képeket, amiken Andrew Van De Kamp szerepel. több ezret kell átnéznem (nem is akarom tudni, hány ezer pontosan - és fogalmam sincs, mikor érek a végére... de muszáj alaposnak lennem, mert maximalista vagyok.
további szép estét mindenkinek! most megyek vissza Shawnhoz ;)