az agyamra mennek ezek a vírusírtónak nevezett vackok! tegnap  és tegnapelőtt furcsán viselkedett a laptopom és történt egy kék halál is, gondoltam, keresek valami újabb vírusírtót, így találtam rá a Microsoft saját készítésű programjára, ami nemcsak a vírusokat keresi és irtja ki, hanem a kémprogramokat és egyéb vackokat. tíz naponta elévül, de ingyenes. öt, igen, ÖT órán át ment a program, talált is egy vírust (amit a ZoneAlarm figyelmen kívűl hagyott), nos kíváncsian várom, megjavult-e a feltöltés, ami két napja vacakolt. tanulság: délelőtt kezdd el a vírusírtó program futtatását, és akkor nem kell hajnali fél kettőig a gépnél ülnöd...
megint John Lone képét tettem be a mai bejegyzésbe, egyszerűen szeretek ránézni :D elnézést, ha valakinek nem tetszik. csak csukja be a szemét. hihi ;)
hogyan lehetséges, hogy egy hatvanéves férfinak ennyire kevés filmje van? (és a kínai készítésűeket nem tudom megszerezni, bár gondolom, azzal sem érnék sokat, ha nincs angolra fordítva vagy szinkronizálva.) Wesley Snipes kétszer ennyi filmet készített, pedig ő tíz évvel fiatalabb. *sóhaj*
no, további szép napot mindenkinek!

tegnap nem írtam bejegyzést, a két honlapommal foglalkoztam, megnéztem néhány filmet (King of New York, A jövő kezdete - az előbbiből kivágott képeket is készítettem) és természetesen még lefekvés előtt megnéztem a kedvenc részeimet a The Hunted és a M. Butterfly című filmekből. emellett franciát tanultam, a jelenlegi történetemen dolgoztam, sőt, kitaláltam egy újat és abból meg is írtam öt oldalt, és jártam a városban is, vásároltam két könyvet, a "15 perc kínai"-t és a "15 perc japánt", és már az első leckével végeztem is.
ez egy nagyon remek könyvcsalád, több nyelven is kapható, 12 különböző témakört dolgoz fel, csupa hasznos, a hétköznapi társalgásban előforduló szavakat, mondatokat és kifejezéseket tanít meg, így aki megtanulja, az könnyen boldogulhat az adott országban. természetesen ebből nem lehet megtanulni a kínai és a japán írást, ahhoz évek kellenek és egy sokkal vastagabb könyv, legfeljebb a tanult szavakat ismeri fel az ember leírás alapján, de a társalgáshoz és alapozásnak tökéletes.
a japán lecke nagyon könnyű volt, egyetlen új kifejezést kellett megtanulnom, a többit már tudtam. a kínai nyelvvel viszont kemény harcokat kell majd vívnom, a szavak nem hasonlítanak a japánra, így nem lesz mihez kötnöm őket, így azzal sokkal lassabban fogok haladni, már érzem. két kifejezést ma reggel tanultam meg.
oh, igen, lehet nevetni, de tényleg John Lone miatt kezdtem el kínaiul tanulni (ezt a pasit képtelen vagyok kiverni a fejemből, amióta az A préda-ban láttam, és a M. Butterfly óta csak még jobban komolyodott a helyzet. *kuncog* egyébként is mindig vonzott a kínai nyelv és a kultúra, így dupla öröm lesz a tanulás.
be kell osztanom az időmet, mert minden nap rengeteg a tennivalóm:

1. Wesley Snipes Online
2. Shawn Pyfrom Online
3. Blog
4. Francia
5. Japán
6. Kínai
7. Írás

Szép napot mindenkinek! :)

tegnap kíváncsiságból utánanéztem, vajon John Lone milyen más filmekben játszott eddig és hihetetlenül meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ő alakítja a felnőtt császárt a The Last Emperor (Az utolsó kínai császár) című filmben!  viszont egy másik film még ennél is jobban felkeltette az érdeklődésemet - ez pedig a M. Butterfly - a magyar TV-adókon Pillangó úrfi címen mutatták be. ebben a csodálatos drámában egy másik nagy kedvencemmel, Jeremy Irons-szal játszik együtt, hihetetlen szerepben: egy férfit alakít, aki a pekingi operában énekel, mint operaénekesnő (ott minden szerepet, akár férfi, akár női, csak férfiak játszhatnak) és nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is nőként él. a Jeremy Irons által játszott diplomata beleszeret és... de a történetet nem mesélem el, nézze meg mindenki, aki nem prűd, és aki szereti az izgalmas és fordulatos történeteket, a drámai műfajt és a szép jelmezeket.
legyen elég annyi, hogy bár mindannyian tudjuk, hogy John Lone játssza a nőt, mégis,  a mély hangja és az időnként nagyon is férfias arcvonásai ellenére is sikerül elhitetnie a nézővel, hogy ő valóban egy elegáns hölgy, kecses mozgással, finom mozdulatokkal és gesztusokkal. ahogyan kinyitja a legyezőjét és legyezni kezdi magát... fantasztikus. máris az egyik legnagyobb kedvencem lett a filmek között.

tegnap éjjel (nem sokkal hajnali egy óra előtt lett vége) láttam egy izgalmas és szépen fotózott filmet, A préda (The hunted) volt a címe.
még 1995-ben készült Christopher Lambert főszereplésével, Japánban játszódott (állítólag Kanadában filmezték, de ez cseppet sem látszik meg rajta) és számtalan remek kendó- és egyéb harcművészeti jelenet volt benne (még japán íjászat is) - és néhány, a japán filmekben megszokott nagyon véres jelenet (például lefejezés, de itt már "csak" a végeredményt mutatták be).
nekem nagyon tetszett - már csak a színhely miatt is, de ugyebár teljesen odavagyok a távol-keleti harcművészetekért és a gonosz szerepét alakító John Lone is meglehetősen megragadta a képzeletemet ;) igazán jóképű férfi (legalábbis a számomra) és volt benne valamilyen meghatározhatatlan vonzerő, különösen, hogy az utolsó percig keményen tartotta magát és küzdött. az mindig olyan kiábrándító, amikor valaki könyörög az életéért... szerencsére ő nem ezt tette.
már el is kezdtem torrentről letölteni eredeti nyelven...
ajánlom azoknak, akik szeretik az akciófilmeket és érdekli őket a japán kultúra, különösen a harcművészetek, és persze, ha nem ijednek meg a szokatlan tálalástól...

mára nincs sem bölcs, sem unalmas mesélnivalóm, így csak egy remek dalt ajánlok nektek az egyik kedvenc, és eléggé ismeretlen bandámtól, a The Good Natured-től: