egy újabb hétfő, ami ugyanúgy fog eltelni, mint az összes eddigi nap.
negyed nyolc körül keltem fel - természetesen Manócska ébresztésére, aki a ketrec rácsait rágva követelte a reggelijét, mint minden reggel - kicsit tornáztam, port töröltem, dolgoztam egy kicsit egy spanyol focistáról szóló adatlapon, amit tegnap nyertem el egy pályázaton, megtanultam néhány kínai szót és kifejezést, kimostam egy adag felsőt, majd a kádat és a mosdókagylót, megfürödtem, nem fogadtam két hívást, megnéztem a Boiling Point című Wesley Snipes-os akciófilmet, kiengedtem Manócskát, hadd futkározzon - és még csak fél tizenkettő.
éhes vagyok.
még frissítenem kell a Wesley-s és a Shawn-os honlapomat, franciából tanulnom kell két oldalt, át kell olvasnom a legutóbbi (elméletileg befejezett) írásomat, mielőtt elolvastatom Bettyvel, de már érzem, hogy megint bele fogok javítani, ami persze nem baj, ha jobb lesz tőle a történet. más teendőm nincs.
további kellemes napot mindenkinek! :)

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton.
A férfi élvezi a tájat. Mikor ráébred, Õ már halott...
Emlékezett arra, mikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt. Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz.
Drága márványnak tűnt.
Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.
Megindultak a kutyával és ahogy közelebb értek, észre vettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.
Mikor még közelebb értek, megszólalt:
- Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
- Ez a Mennyország, uram! - válaszolt az ember.
- Remek! Kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.
- Természetesen, uram.
Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek - invitálta be az ember és a kapu elkezdett megnyílni.
- Bejöhet a barátom is? - kérdezte a kutyusára mutatva.
- Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.
Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját.
Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett.
Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be.
Kerítés sem volt. Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott. >
- Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? - kérdezte.
- Persze, ott egy kút, jöjjenek be - érkezett a válasz.
- A barátom is bejöhet? - kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.
- Van egy tálka a kút mellett - bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé.
Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
- Mi ez a hely? - kérdezte az utazó.
- Ez a Mennyország - válaszolt a férfi.
- Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta.
- Úgy érti az arany út a márvány kapukkal?
- Igen.
- Neeem! Az a pokol.
- Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?
- Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.

a mai videót is Rihanna ihlette meg - ezúttal az ő dalát hallhatjuk, viszont az egyik legnagyobb kedvencem, a Manic Street Preachers feldolgozásában. mondhat bárki bármit, de fantasztikusan sikerült! egyébként Rihanna-ért nem kifejezetten rajongom, de a Princess of China és az Umbrella nagyon tetszik.
remélem, nektek is tetszeni fog a Manics-féle változat!

még csak reggel tíz óra van és már 91 ember járt itt - a számláló szerint. nagyon valótlan számnak tűnik, de mindegy...
mára egy remek dalt hoztam nektek. nem vagyok Rihanna-, se Coldplay rajongó, de a Princess of China szuperjól sikerült és a (tényi tévedéssel teli) videoklipje is nagyon szép.