olvasni jó. csodálatos.
könyvek és zene nélkül nem is tudnék létezni. ez a kettő tartott életben, szórakoztatott, volt társam és legjobb barátom, amikor egyetlen ember sem volt mellettem.
amint megtanultam olvasni, attól kezdve minden nap legalább egy (de valójában minimum három-négy) órát azzal töltök, hogy belebújok egy könyvbe és hagyom, hogy beszippantson a világába. olyankor nem látok, nem hallok, és teljesen elfelejtem a gondjaimat, bánatomat. nemegyszer megtörtént, hogy egész nap olvastam, és csak akkor álltam meg szünetet tartani, amikor enni-inni-pisilni-fürödni kellett.
a szobámban a hosszabbik fal mentén van egy polcrendszer, csupa fekete polc, és a 95%-án könyvek álllnak. útikönyvek, nyelvkönyvek, magyar és idegen nyelvű regények, képes albumok. ha valakit érdekel, egyszer lefotózom. nem dicsekvésképpen mondom, hogy több százezer forintnyi értékű a "magánkönyvtáram" - egyszerűen imádok olvasni és a pénzem legnagyobb részét könyvekre költöm. látszik is.
kedvenc könyveim? rengeteg. Jane Austen, Marian Keyes, Harry Potter - alap. a Twilight elég volt egyszer, franciául is megvettem - kíváncsi vagyok, mikor leszek olyan jó franciából, hogy el is tudjam olvasni! Az Anna Karenina orosz nyelven áll az egyik polcomon, annak az elolvasására még több idő kell majd...
szeretem a krimiket, a romantikus (de nem csöpögős olcsó) és történelmi regényeket, és a varázslatos világokról szóló történeteket. szenvedélyesen rajongok az ókori Egyiptom és ázsiai országok kultúrájáért, (különösen Japán és Angkor Vat) a témáról szóló könyveket ritkán hagyom a könyvesboltban.
kortárs magyar írókat nem igazán olvasok, nem érdekel a szomorú szürke jelen, sem a Bridget Jones-féle nagyszájú utánzatok. még magát BJ-t is csak a filmben kedvelem igazán.
most A katedrálist olvasom Ken Follettől, karácsonyra kaptam a kedvenc munkatársamtól (csak meg ne tudja!).

Szeretnél másokon segíteni? Szeretnéd, hogy eggyel több, szegény országban élő gyermeknek legyen lehetősége egy jobb életre, hogy tanulhasson, ahelyett, hogy dolgoznia kelljen?
Akkor kattints a lent látható linkre, majd a "like" szóra, mert minden egyes "like" egy dollárt ér, amellyel egy rászoruló gyermeket támogatsz! Neked nem kerül pénzbe, csupán egyet kell kattintanod! Add tovább az információt a barátaidnak és mindenkinek, akinek van Facebook-ja.

Kattints: http://www.facebook.com/weday

a tavasz a kedvenc évszakom, mégis lenyűgöz a hóval borított, téli táj. ez a fenti fotó is egyszerűen gyönyörű.
imádom nézni, amikor hullik a hó, ahogyan a fák, különösen a fenyőfák ágaira telepednek a hópelyhek, ahogyan megcsillan rajtuk a nap és a hold, vagy éppen a mesterséges lámpa fénye. nagyon szeretek hóesésben sétálni, hallani, ahogyan a hó roppan a lábam alatt.
a legszívesebben télre egy hegyvidéki vagy erdei házikóba költöznék, ahol nyugodtan élvezhetném a háborítatlan, tiszta természet szépségét és titkos neszeit éjjelente. kiosonnék a sötétben, hóangyalt játszanék a csendben, majd csak feküdnék, lehunyt szemmel, hallgatnám a roppanós csöndet, az állatok neszezését, érezném az arcomra hulló hópelyheket.
mennyire kár, hogy egyre kevesebb ember csodálhatja meg e gyönyörűségeket.
bárcsak esne egy kis hó ma este...

miért is szeretem a 30 Seconds to Mars-ot?
egyszerű a válasz.
pontosan olyan zenét játszanak, amilyenre a legnagyobb szükségem van.
dallamos rockzene, amely egyszerre képes feldobni a hangulatomat, ugrándozásra és visításra ösztönözni, elgondolkoztatni, elrepíteni egy másik világba, ahol elbújhatok, reményt adni, hogy a világ jobb is lehet, és hogy van esélyem arra, hogy találok egy másik emberi lényt, aki hozzám hasonló gondolatokkal és gondokkal küzd, aki képes a szeretetre és a törődésre, megríkat, megmosolyogtat, boldoggá tesz. akár órákig is képes vagyok ugyanazt az egy dalukat hallgatni és mégsem unom meg. szeretem a Kings and Queens szenvedélyét, az Alibi szomorúságát és reménykedését, a Closer to the Edge vadságát...
és szeretem, hogy a zenekar tagjai minden siker és hírnév ellenére két lábbal állnak a földön, mindig ott vannak, ahol segíteni kell, és nekik a zene és a rajongóik a legfontosabbak - nem pedig a pénzcsinálás, a bulizás és a csillogás.

miért van az, hogy szeretek valakit, tiszta szívemből, bármit megtennék érte, és mégis olyan dühös tudok lenni rá, hogy legszívesebben a legdurvább szavakat ordítanám rá? miért van az, hogy amikor veszekszünk, sosem úgy reagál, ahogyan én szeretném? miért nem ölel át és nyugtat meg, miért nem tol le kedvesen a hülyeségem miatt? miért kell mindig elmenekülniük? tényleg ennyire borzalmas vagyok?
de ha ennyire borzalmas vagyok, akkor miért történik meg, hogy belémszeretnek? anélkül, hogy bármilyen különleges dolgot tennék? vagy csak addig vagyok jó, amíg gondoskodom és szeretem őket - de ha nekem támad valami problémám, akkor már nem kellek?
komolyan, azt kívánom, bárcsak senki sem kerülne olyan közel a szívemhez, hogy meg tudjanak bántani.
elegem van abból, hogy minden apró ostobasággal meg lehet engem bántani és máris könnyekre fakadok, mint egy csecsemő. elegem van a fájdalomból, a csalódásból és abból, hogy eltelik néhány tökéletes, boldog hónap, és azután jönnek a csalódások.
abból is elegem van, hogy úgy érzem, minden az én hibám.