mára egy rövid (még másfél perc sincs) zongoradarabot hoztam Ryuichi Sakamoto előadásában. (tudjátok, ő az a zeneszerző, aki Az utolsó császár és a Kellemes karácsonyt, Mr Lawrence című filmekhez készítette a zenét és játszik is mindkét filmben, és imádom ;) őt és azt is, amit csinál.
általában nem igazán vagyok oda az instrumentális zenékért, jobban szeretem, ha énekhang is társul hozzá, de amikor meghallottam ezt a dalt, rögtön a szívembe lopta magát. órákon át tudnám hallgatni... remélem, nektek is tetszik majd.
azt hiszem, garatgyulladásom lesz, furcsa érzés van a torkomban, pedig nagyon jó lenne, ha tévednék... ma igyekszem minél több teát inni. és tanulni sem ártana, mert tegnap sajnos nem tanultam semmit.
kellemes szerdát mindenkinek :)

ma reggel, miközben Manócskámat csalogattam a hordozóba, hogy indulhassunk az orvoshoz karomvágásra, Sugi nyuszika átkelt a szivárványhídon.
amikor először láttam a Facebook-on a hirdetést, hogy egy nyolcéves, törött lábú bűbájos nyuszika keres gazdát (addig egy irodában élt, ahol etették, de senkinek nem volt ideje játszani vele), azonnal beleszerettem és nagyon szerettem volna magamhoz venni, de sajnos két picurnak nincs hely ebben a szobában.
nagyon boldog voltam, amikor néhány héttel ezelőtt egy angyali lány, Adrienn magához vette a kislányt, akinek nemcsak, hogy olyan rosszul forrt össze a lábacskája, hogy nem tudta mozgatni és tulajdonképpen minden pisilés alkalmával lepisilte, de csúnyán elfertőződött a szemecskéje és a bundácskája is alapos gondozásra szorult. ezért is néz ki olyan szokatlanul a fotón, noha itt már ahhoz képest szép a szemecskéje, mert Adrienn mindent megtett, hogy rendbe hozza az elhanyagolt kis jószágot. Sugi szemmel láthatóan boldog volt, szépen gyógyult és gyorsan barátságot kötött az emberekkel és Adrienn másik nyuszijával.
ma reggel azonban rövid betegeskedés után örökre elaludt. nem szégyellem, hogy még most is, amikor ezeket a sorokat gépelem, tiszta könnyes a szemem. nyugodj békében és szép álmokat, pici Sugi! legalább egy rövid időre megtapasztalhattad, milyen érzés, amikor szeretnek téged és gondoskodnak rólad.

tegnap nagyon vártam az Elizabeth című filmet - amikor először megláttam, hogy adni fogják a Viasat 3-on, nagyon megörültem, mert már régóta meg szerettem volna nézni. az nem érdekelt, hogy Oscar-díjat (vagy díjakat?) kapott, az nekem sosem számít semmit, sőt, ha túlságosan elhalmozzák díjakkal és felhajtással, na olyankor már csak azért sem nézem meg, mert gyanúval közelítek felé. viszont szeretem a történelmi filmeket és Cate Blanchett is biztosan jó lehet. gondoltam. a Gyűrűk urában (annak is csak az első részét bírtam megnézni, azt is csak Sean Bean miatt) gyönyörűen alakította a pompás tündekirálynőt, így nagy reményeket támasztottam vele szemben.
őszintén bevallom, hogy ritkán unatkozom egy film alatt, de most sikerült. nagyon is. őszintén nem értem a felhajtást a film körül, olyan unalmas volt, hogy már az első félóra után a végét vártam.
szépek voltak a ruhák és a díszletek, érdekes volt a mérgezett ruha esete, de ennyi. Cate Blanchett nem az a kifejezett szépség, de itt ráadásul olyan színtelen, néha pedig csúnya volt és erőltetettnek éreztem a mosolyát és idegesítőnek a vihogását. szóval nekem hatalmas csalódást okozott a film és még most is bánom, hogy elpazaroltam rá több, mint két órát.
ma inkább megnézem egy filmet, amit letöltöttem (Salt, vagy inkább a régóta várt 1984, amiről tudom, hogy nem fog csalódást okozni).
kellemes vasárnapot mindenkinek! :)

új, igazi tavaszváró design került a honlapra - nekem nagyon tetszik! gyönyörű cseresznyevirágok, hihetetlenül kék égbolt és egy aranyos, pufók, potrohos kis méhecske, amint aktívan gyűjti a virágmézet: tündéri!
igaz, hogy odakinn sűrű pelyhekben esik a hó, valaki a hólapátjával zörög az utcán, de ettől függően én már a tavaszról ábrándozom. ha ez így megy tovább, akkor még odébb tolódik az állatorvosnál tett látogatás, mert én nem fogok a hóban sétálgatni Manócskával, kockáztatva, hogy megfázik vagy hogy elesek és megüti magát.
kellemes napot kívánok mindenkinek!

éppen ezt a remek Duran Duran-dalt hallgatom, miközben azt várom, hogy leteljen a negyven perc és lemoshassam a hajfestéket. már elmúlt dél, de nem sok mindent csináltam eddig...
reggel a menstruációs görcseim ébresztettek, be kellett vennem fájdalomcsillapítót (Algopyrin és No Spa) és visszaaludtam egy jó félórára, mire hatott is. szerencsére azóta nincsenek fájdalmaim és ez nagyon jó hír!
utána rékentem a szőkítőt a hajamra, hogy leszivassam a kékesfeketét, amilyenre még január elején festettem, félóra várakozás után leöblítettem és vártam, hogy megszáradjon a hajam, mielőtt befestem sötét violettre. közben tanultam néhány kínai szót, elmosogattam, kitakarítottam Manócska ketrecét és hagytam, hadd futkosson (nem igazán volt kedve hozzá, inkább csak a lábam körül sertepertélt és az orrocskáját hozzádörzsölte a lábam különböző pontjaihoz *-*
most itt vagyok, közben frissítenem kellene a Wesley-oldalamon, franciát is kellene tanulnom - de még mindig hátravan öt perc!
legalább egy hónapig megint szép színű lesz a hajam :P

u.i. ma akartam elvinni Manócskát, hogy megkurtítsák a karmocskáit, de egyrészt a hideg, másrészt a görcseim miatt nem jött össze. remélem, hétfőn letudjuk azt is. nem akarok április 15-ig várni (akkor kapja meg a következő adag védőoltását), mert már így is túl hosszú szerintem a karma. még ha nincs is mibe beleakadnia, hiszen nincs szőnyeg a szobámban.
no, további szép napot mindenkinek!